Hétfő hajnalban indultunk az Igazgató úr házától a zöld VW kisbusszal. Hat órára kellett kiérni, engem anyukám vitt ki kocsival. Az út hosszú volt, és közben többször megálltunk. Volt amikor tankolni, és volt, amikor vásárolni. Akartunk venni egy átalakítót a szivargyújtóba, hogy tudjuk tölteni Tamás illetve Veronika tanárnő laptopját. Nagyjából 17óra magasságában érkeztünk meg, a bizonyos Montanahaus nevű szállóhoz. Ott lepakoltuk a táskáinkat, és egy német tanárnő irányításával elindultunk a vacsora helyszíne felé. Útközben összefutottunk két német lánnyal, akikkel – mint később alakult - elég sokat voltunk együtt. Mikor megérkeztünk a sörfőzdébe, kiderült, hogy mi (magyarok) vagyunk az elsők, és még csak a németek voltak ott. Leültünk, és szép lassacskán beindult a beszélgetés (tényleg lassan), de angolul. Azután megérkeztek a lengyelek (4 srác) és végül a spanyolok (2 fiú és 2 lány). Aztán elmentünk egy éjjeli városnézésre. Majd szép lassan visszaballagtunk a szállásra és lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel (kb. 7 órakor) volt reggeli a szálláson, majd délelőtt bementünk az iskolába, és az előadóterembe leülve végighallgattunk egy-két köszöntést és miegymást (persze németül), majd elmentünk egy idegenvezetővel várost nézni. Mikor már lejártuk a lábunkat, és sok okossággal lettünk bölcsebbek, visszamentünk az iskolához, és a mellette lévő kollégium étkezőjében megkajáltunk. Az ebéd mindig háromfogásos volt, a végén kávéval. Az ebéd után a tanárok elmentek kirándulni, mi meg szabadon lettünk eresztve a városban. Mikor kirohangáltuk magunkat, és eljött az idő, betértünk egy pizzázóba, és közösen (minden diák, kiv. pár németet), egy tanár felügyeletével megkajáltunk (na vagyon mit? Hát pizzát!). Majd miután mindenki végzett, szépen elindultunk, hogy a megbeszélt időpontban (10 óra) megérkezzünk a szállásra, és szépen csendben elvonuljunk saját szobánkba.
Szerdán délelőtt bementünk az iskolába, és az előadóteremben meghallgattunk két hosszú előadást, majd mikor vége lett, elmentünk ebédelni. Az ebéd ekkor is fantasztikus volt, csak az volt a baj, hogy utána egyből mentünk a programra. A program meg az volt, hogy megnéztük Bamberg biocsodáit. Ez alatt azt kell érteni, hogy megnéztünk egy hulladék-felhasználó üzemet (itt energiát termeltek), egy komposztgyárat, és egy energetikai központot. Ezek mellett részünk volt persze előadásokban, persze németül. Majd mikor visszaértünk Bamberg szívébe, szélnek lettünk eresztve egy vacsora erejére, majd a szokásos időpontban eltettük magunkat másnapra.
Csütörtökön délelőtt a prezentációnk bemutatására került sor, majd miután megnéztük mind a négy előadást, elvonultunk ebédelni. Délután részt vettünk egy képzésen, ahol a Skype és egy másik internetes programot tanultunk meg használni. Ezután volt két óra szabadidő, majd egy közös búcsúvacsorán vettünk részt. Ez után volt még egy kis időnk elbúcsúzni a többi „versenyzőtől” majd visszatérve a szállásra szépen elmentünk aludni.
Péntek reggel, mikor felkeltem, már csak a spanyol delegáció volt ott velünk. A reggeli után összepakoltunk, majd könnyes búcsút véve a spanyoloktól, beszálltunk a kocsiba, és elindultunk haza…
Kapiller Péter
akadálypályával összekötött tájékozódási verseny keretében ismerhették meg a lengyel főváros történelmi és kulturális nevezetességeit. Második nap egy termálfürdő 40 fokos vizében lubickolhattunk, utolsó nap pedig megtapasztalhattuk, milyen felemelő a lengyel iskolákban és óvodákban szünnapnak elrendelt Pedagógusnap ünnepi gálája, amit egy színházban rendeztek. 
